Kimondta az Economist, amit Orbán már jó pár éve: Putyinnak dolgozik az idő

Ugyanakkor szerintük Donald Trump elhozhatja a békét.

Ez figyelmeztetés. A világ nem fog várni.
„Amikor Vlagyimir Putyin felemelte a telefont és Donald Trump vonalát hívta, nem a hidegháború kísértete tért vissza. Nem is csupán két autoriter vezető közti baráti csevej volt. Ennél pontosabban: sokkal többről – és sokkal kevesebbről – volt szó. Ez a hívás nem intézményes csúcstalálkozó volt, hanem a nyugati diplomácia poszt-rend korszakának első ösztönös reflexe: két olyan szereplő egyeztetett, akik nem hisznek a régi szabályokban – és nem is kérnek belőlük.
Londonban és Brüsszelben a diplomácia még mindig koreografált mozdulatsor: jegyzőkönyv, sajtóközlemény, egyeztetett mosoly. Moszkvában és Mar-a-Lagóban más iskolát tanítanak.
A diplomácia személyes, ösztönös és engedély nélküli.
A nemzetközi intézményrendszer helyére egyre inkább a személyes diplomácia lép – ahol az egyéni tekintély, az erő nyelve és a rögtönzés váltja fel a multilaterális rítusokat.
Ez a telefonbeszélgetés nem egy konkrét válságot kezelt, hanem egy világrendet zárt le. A kérdés nem az volt, miről egyeztettek, hanem az, hogy kik és hogyan fognak egyeztetni a jövőben.
Putyin, az orosz szuverenitás nehézbúvárja, és Trump, a tranzakcionális, instinktív játékos, nem ideológiai társak.
Nem partnerek.
Szabadúszók, ahogy anno Walter Scott »freelancer« neologizmusát magyarították.
Válságkezelők – kódexbe foglalt normák és formális intézmények nélkül.
Számukra a történelem nem konszenzusról szól, hanem karakterről, hatalomról és cselekvésről. Trump megvetése a diplomáciai díszletek iránt tökéletesen illeszkedik Putyin birodalmi reflexeihez. A hívás nem összeesküvés volt, hanem helyzetértékelés.
Folyamatban.
Intézményeken kívül.
Világrenden túl.
A Nyugat számára nem az az ijesztő, ami elhangzott, hiszen feltehetően közhelyek, gesztusok, belpolitikai félmondatok röpködtek a drótszálakon az óceán két partja között.
A fenyegetés nem a tartalom hanem a forma: két, az intézményes világrend szélén egyensúlyozó szereplő egyeztetett a világ működéséről.
Senkitől sem kértek hozzá felhatalmazást.
És nem is fognak.
A valódi jelentőséget nem a tartalom, hanem a módszertan hordozza. Ez nem ideológiai tengely, nem földrajzi blokk. Ez formátumváltás. A válságkezelés jövője nem jegyzőkönyvekben és záródokumentumokban íródik, hanem telefonhívásokban, zárt szobákban és mimikákban, hallgatásokban.
A stabilitás nem szerződésekből fakad, hanem abból, hogy ki rántja félre először a kormányt.
Európának, amely még mindig az »alapértékek« és a »jogállamiság« mantráiban keresi az iránytűt, ez nem tanács.
Ez figyelmeztetés.
A világ nem fog várni.
Ezt is ajánljuk a témában
Ugyanakkor szerintük Donald Trump elhozhatja a békét.
Már nem ENSZ-határozatok formálják, hanem olyan alkuk, amelyeket nem jelent be senki, csak végrehajtanak.
És minél tovább próbálja a Nyugat ezeket az eseményeket kivételnek tekinteni, annál gyorsabban válik saját történetének statisztájává.
Putyin és Trump nem új ideológiát képviselnek, hanem a geopolitikai freelancerek korát.”
***